“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
(Márai Sándor)
Szia Drága Ritukám!
Talán-talán közeledik már a tavasz. Bár nálunk még nagyon hideg van, de süt a napocska:)))
Tavaszváró megújult külsővel, sok újdonsággal (modulkeretek, hirdető dobozok, új HTML lecke) vár rád a Portalguru is!
Legyen ragyogó jókedvű heted!
Szeretettel puszillak!
2008.02.19. 09:30
Kicsit több békesség, jóság szelídség,
Kevesebb viszály, irígység...
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
Kicsit több erö és remény...
és sokkal több virág az élet útjára!
mert a sírokon már hiába...
Kellemes hetet kívánok,Szeretettel ölellek.
Luna
2008.02.18. 19:42
Szia Rita!
Kicsit beteg vagyok mostanában, ezért nem jövök olyan gyakran..:S Rem. te jól vagy.:) Szép estét.
Szandi
2008.02.18. 18:47
Szeretettel puszillak:Tomasz
2008.02.18. 12:24
A mennyek tornácáról egy Angyal lenéz,
Megrémül, mert úgy tetszik a pokol integet felé.
Rengetek kínt lát.
Összetört szívet,
Háborút és vért,
Millió elkárhozott lelket.
A szenvedés végtelen óceánja,
Alatta forrong és él,
A valaki mindig fohászkodik az Angyal felé.
De valami furcsa ebben a pokolban,
Nincsenek ördögök kik patákon járnak,
Nincsenek üstök hol kárhozott lelkek főnek,
S a Styx folyó sem folyik messze a völgyben.
Az angyal csak ül tovább, néz lefelé,
Szívébe költözik egy furcsa érzés,
Letörli törékeny kezével a könnycseppet,
Nem a pokolt nézi szakadatlan,
A Földet látja pusztulóban.
Ha bánat dúlja lelkedet,s ha szíved sajogva ég,
Ne mond soha senkinek,nehogy gúnyolva légy.
Mosoly legyen ajkadon, ha vérzik a szíved,
Ne lásson át fátyladon a kiváncsi tömeg,
Ne tudja meg soha senki, ne tudják az emberek,
Hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet!