H�rom h�napos voltam csup�n, mikor elvesztettem Anyut �s testv�reimet. Egy�tt indultunk s�t�lni, �s m�g �n k�v�ncsis�gomt�l hajtva mindent megn�ztem, megszagoltam, ismerkedtem a vil�ggal, addig �k tov�bb�lltak. Mire k�r�ln�ztem, m�r nem l�ttam �ket sehol. Sz�vembe jeges r�m�let markolt, egyed�l maradtam. Vadul j�rtam az utc�kat, �ket keresve, de mindhi�ba.
Napok teltek el, de nem akadtam a nyomukra. �hes voltam, f�radt �s f�ztam, a legrosszabb m�gis a mag�ny volt. K�boroltam, csak k�boroltam. Mentem, m�g a l�bam vitt, ha elf�radtam, egy aut� al� h�z�dtam, ha kipihentem magam, h�t tov�bb �lltam. De sajnos egyik utca olyan volt, mint a m�sik, nem tal�ltam haza.

Egyszercsak forgalmas �tra bukkantam. Aut�k �s motorok s�v�tettek el mellettem, jeges szel�k sz�r�met, r�miszt� hangjuk idegeimet borzolt�k. Ijeszt�en nagyra n�tt emberek l�bai k�z�tt menek�ltem, futottam, ahogy r�vid l�baim csak b�rt�k. Borzaszt�an f�ltem. Egy aut� alatt kerestem mened�ket, a hideg betonra lapulva. Hatalmas f�leim az aut� alv�z�hoz �rtek. Ett�l m�gink�bb megijedtem, ugatni kezdtem. Ekkor fedeztek fel az emberek.

Az emberi l�bak mellett az aut� al� kukucsk�l� emberi arcokat vettem �szre. Kezek ny�lk�ltak  fel�m, hangok h�vogattak. P�nikhangulatomban m�st nem tudtam, csak morogni. Pr�b�ltam fenyeget�nek l�tszani, de az arcok csak mosolyogtak. Menek�lni nem tudtam, sarokba szor�tottak. Azt�n egy hatalmas, er�s f�rfik�z kapta el egyik h�ts� l�bam �s egy hat�rozott mozdulattal kir�ntott az addig biztons�gosnak hitt mened�kem, az aut� al�l.

Kab�tj�ba bugyol�lt �s gyors l�ptekkel egy k�zeli �p�letbe szaladt velem, ami egy �llatk�rh�z  volt. A f�rfi hamarosan elt�nt, helyette finom, n�i kezek simogattak, kedvesen bec�zgetve. Azt�n olt�st kaptam, f�regtelen�tettek �s bolh�tlan�tottak. Kellemetlen volt, nem mondom, de ut�na kaptam enni �s inni, ez�rt azt�n hamarosan megnyugodtam. M�r nem morogtam, nem akartam ijesztgetni senkit sem. S�t! Kedvess�g�ket kedvess�ggel viszonoztam. Meg is tetszettem egy kedves l�nynak, aki hazavitt mag�val. El�sz�r a N�zi nevet kaptam T�le, de hatalmas f�leim miatt k�s�bb �tkeresztelt Radarra.

V�gre gazd�m van! Van saj�t etet� �s itat� t�lam, saj�t j�t�kaim. Minden �ldott nap s�t�lunk  �s rengeteget j�tszunk. Egy �gyban alszunk �s im�djuk egym�st. Naponta n�zegeti mancsaimat: „vajon mekkor�ra fogsz n�ni?" Simogat, d�delget, besz�l hozz�m. Hangja selymes, l�gy. M�r nem hi�nyzik Anyu, sem a testv�reim. J� vele. Az sem zavar, hogy �j h�zba akar k�lt�zni. Nekem ott van az otthonom, ahol � van.

Am�g � a dobozokat pakolja az aut�ba, addig �n elmegyek friss h�reket szagl�szni. F�t�l f�ig haladok, n�ha Gazd�m fel� pillantva, meg van-e m�g. Az �t pont olyan forgalmas, mint aznap  volt, mikor az aut� alatt r�mtal�ltak. De most nem f�lek, hisz Gazd�m van, szeret� �s gondoskod�. Tov�bb szagl�szok h�t. Egy aut� kerek�n hatalmas dog cs�p�s szag�t fedezem fel, kiss� od�bb, a j�rda k�zep�n egy �reg szuka j�rt nem olyan r�g. T�lem jobbra egy �res flakon, orrommal megb�k�m, kong� hanggal ferd�n gurul od�bb. Boldog vagyok.

Egyszercsak Gazd�m hangj�t hallom. Engem h�v: „Radar! Merre vagy?" �r�mmel futok fel�, egy vakkant�s: „itt vagyok!" V�gre �szrevesz. „Radar, neeeee!" sik�tja. F�leim felcsapva megtorpanok a padk�n, � az �t t�ls� oldal�n �ll. R�mosolygok: „most akkor h�vt�l, vagy sem?" �s m�r lend�l�k is, k�r�l sem n�zve, hisz nevemet hallottam, m�r nem is l�tok m�st, csak �t, a Gazd�mat, aki h�vott.
Nem veszem �szre a jobbr�l k�zeled� aut�t. Nagyon gyorsan j�n, es�lyem sincs �t�rni a t�loldalra. Nem lass�t, �szre sem vesz. Sz�lv�d�j�n megcsillan a f�ny, sz�nes szikr�t sz�rva sz�t, mintha Sziv�rv�ny lenne. Vagy t�n egy Sziv�rv�ny H�d? Sz�vem megdobban, gyomrom elszorul, azt�n egy hatalmas csattan�s �s v�ge. Mindennek v�ge. A jeges f�m oldalamhoz �r, testem �tveszi az aut� lend�let�t �s tov�bb rep�t. Csukott szemh�jam m�g�tt lepereg �letem, r�vidke film az eg�sz, csup�n p�r kocka. Az els� k�peken Any�m meleg m�h�b�l a s�t�t, hideg utc�ra sz�letek. Duzzadt eml�it sz�vom, bel�le �des, meleg tej csurog. Majd testv�reimmel j�tszok, azt�n az utc�t l�tom magam el�tt, ahol elvesztett�k egym�st. A k�vetkez� k�peken magamat l�tom, ahogy egy aut� alatt vacogok, majd az �llatklinika ny�zsg�s�t. Gazd�m mosolyg� arc�t, ahogy el�sz�r mondja ki nevem. K�s�bb l�tom, ahogy labd�t dob nekem, ahogy fut�s k�zben elkap, a magasba lend�t, �s nevetve mag�hoz �lel. V�g�l ragyog� f�nyt l�tok.
F�jdalom has�t bel�m, de hamar el is m�lik. Mire f�ldet �rek, testemben m�r nincs �let, lelkem a Sziv�rv�ny H�don �ll. L�tom, ahogy Gazd�m �lettelen, kifacsart testem fel� rohan, esz�vel tal�n m�r tudja, hogy nem seg�thet rajtam, de m�g rem�l. Mell�m �r, arc�t k�nnyek �ztatj�k, sz�ve majd’ megszakad. Hangja elcsuklik: „Radar, � Radar!" Most m�r hangosan zokog.
Az �n lelkem is s�r. Szerettem �t. R�vid �letem sor�n sok szeretetet kaptam t�le, sajn�lom, hogy nem tudom viszonozni. Ennyit adott csak a sors. Csup�n h�rom h�napot. B�rcsak feln�hettem, meg�regedhettem volna mellette! B�rcsak t�bb �r�m�t adhattam volna neki. B�rcsak… M�r sosem tudja meg, mekkor�ra n�ttem volna.

„Sajn�lom Gazd�m! Te l�ttad a vesz�lyt, �szt�n�sen kerest�l engem, �s �n… �n is �szt�n�sem cselekedtem! H�vt�l, h�t mentem! T�rt�nhetett volna m�sk�pp, de nem �gy lett. Nem hib�ztatlak, de most m�r nem tehet�nk semmit! Csup�n elsiratjuk egym�st…
K�sz�n�k mindent, amit �rtem tett�l �s amit t�led kaptam! K�sz�n�m!"

Elindulok a Sziv�rv�ny H�don felfel�. Fel, a magasba, az ismeretlenbe. Nem f�lek m�r �s nem f�j semmi. De a lelkem sajog, mert tudom, hogy hi�nyozni fogok, �s nekem is hi�nyozni fog Gazd�m. A l�ny, aki megmentett. �s akit most a F�ld�n kell hagynom. Egyed�l, a gondolataival.

(Sharon)