Kellemes Mikulás várást kívánok és szeretettel ölellek.Isa :) |
Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
Kati és Macsekok |
Mennyei Atyánk, ajándékozz nekünk mindennap valami kis örömet, küldj hozzánk valakit, aki mosolyogni tud, aki vidító szóval érkezik, s ragyogó szemmel nézi útjainkat. Add, hogy megérkezzék a régen várt levél, meggyógyuljon hőn szeretett barátunk, s szétoszoljon minden félreértés. Mutass nekünk mindennap valami szépet:
egy illatos virágot, egy bátor embert, ki jót cselekszik, hogy lelkünk örömmel gazdagodjék.
Derüs , vidám hetet kívánok! Remélem megoldodtak a gondjaid...
Millió puszim!
semilin , portalguru
|
Drága Kis Szívemcsücske:)
Örülök, hogy ezentúl kicsit többet leszel, de függetlenül attól, hogy gyakrabban jössz, vagy ritkábban én mindig nagy szeretettel gondolok rád.
Szeretetpuszillak:LadyMoon |
"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt... /Seneca/"
Nagy szeretettel gondolok rád: Isa :) |
Szeretettel ölelünk,Icus & Westbejbe.
|
Kedves Rita!
nagy örömmel látom, hogy újra itt vagy. Mikor 1 hete, de lehet hogy 2 is volt az már itt jártam, még nem voltál.
Legyen szép hétvégéd!
Szeretettel gondol rád: Dodx
Remény
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
|
Reményik Sándor - Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Ölellek: Isa |
Télen minden kopár
Elhull fű, fa, virág
Télen minden sivár
Kihalt, csendes a határ
Télen minden színtelen
Eltűnnek a színek hirtelen
Télen uralkodik a homály
A hideg, a jég, szinte kiált
Télen elülnek a zengők
Csak néha hallatszanak csengők
Télen félelem az élet,
Nem is hinni, itt emberek élnek
Tél…
Azért én mégis, szeretlek téged.
Kellemes hétkezdést..Ölellek..
|
Drága Barátom!
Végre újra itthon vagyok, túl vagyok a kezeléseken! Az eredmény állítólag majd 1-2 hét múlva jelentkezik, de bízom benne, hogy végül minden rendbe jön. Nagyon hiányoztál és szívből köszönöm a távollétem alatti látogatásod és a kedves, bíztató szavakat!!! Minden bajra a legjobb gyógyszer a szeretet és én ezt kaptam Tőled! KÖSZÖNÖM!!!!
Csuda hideg lett, de azért derüs , vidám hetet kívánok!
Millió puszim!
semilin , portalguru
|
Csibétől és Babucitól:
|
|
Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.
Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!
De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.
Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.
Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.
Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!
Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…
Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…
Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.
Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.
Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.
Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.
Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.
Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak…
---------------------------------------------------------------
Csoda szép napot:)
Kati és Macsekok |
Sziasztok!
Remélem jól vagytok!Bár hideg van de remélem a kedveteket nem rontja el!(mondjuk én imádom az őszt meg a telet) Matilda ma lement egy kisebb fajta sétára!nagyon élvezte!Vasárnap a ligetbe szeretném elvinni ..ilyenkor nagyon szép!a kutya suli most kicsit szünetel de remélem hamar eltudom vele kezdeni!amúgy már póráz nélkül is nagyon szépen megy:)
[Kellemes Estét Kívánok!]
Puszi: Szonja és Matilda
Petőfi Sándor
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.. (:
|
"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni?
-Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
-Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
Ma ez jött ki belőlem....nem a tündéres mivoltomat hozom.....
Úgy gondolom néha ez is kell...
Szívem melegével kívánok kellemes hétvégét: Isa
|
|
"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
A Talmud
Szeretettel:Napsi
|
LELKES MIKLÓS
Tölgyanyó
Az erdőszélen ott állt tölgyanyó,
makkot érlelő, makkal álmodó.
Az ágai közt hálót szőtt a pók:
ezüst fénnyel időt ragyogtatót.
Őzek lépdeltek. Párás gombaszag
áradt széthajló ág-karok alatt
és fent hangszikrák szálltak el, a nyár
kékjén átröppent egy űzött madár.
Zöld álmok között kerestem a szót,
ezüst fényben időt ragyogtatót
és lent tölgyanyó mosolygott velem,
fent másik Látszat: kékség, végtelen.
Tudtam: mint minden, látszat csak a nyár,
s életünk is, ez az űzött madár,
a látszat-ősz jön, hull majd barna makk
múltból aranyló csillagok alatt.
Bevallhatnánk, de mégis hallgatunk:
azt tudjuk csak, hogy semmit sem tudunk
és még az erdőszéli tölgyanyó
törzsében is csak látszat, hallgató.
Írtam a verset, kerestem a Szót,
látszatok mögé elrejtett Valót,
de minden útnak sötét vége lett:
maradt a kérdés, nem jött felelet.
Bár távol vagy most erdőszéli táj,
volt-csillagok kigyúlt könnycseppje fáj,
s félek, hogy nincs is léten túli szó:
ezüst fénnyel Időt ragyogtató.
----------------------------------------------------------------------
Kellemes napot :)
Kati és Macsekok |
Szeretettel puszillak: Tomasz
|
Kellemes hétvégét kívánok,szeretettel:Jhonny
|
[1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [Korábbi] [Archívum]
|