Drága Mazsikám még csak 3-4 hónapos volt amikor közeledett a karácsony. Gondolom nem kell senkinek bemutatni a boxerek játékosságát és bolondosságát... Szóval úgy érzem joggal volt bennem némi félsz ami a karácsonyfát illeti. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy jobb lesz ezen a karácsonyon előbb felállítani a fát mivel ha az én drágám megtépázná /természetesen csak unaloműzés elkerülése végett/ akkor még mindig van idő az újabb csoda felállítására. Miközben kicsiny családom diszitgette a fát én ajándék csomagolás közben fél szemmel mindig Mazsin voltam. A legnagyobb megdöbbenésemre viszont az én hűséges ebem meredten csak engem bámult... Akkor még fel se fogtam ennek jelentőségét /jaj, de butus voltam/ gondoltam igazán tapintatos kutyát választottam, hiszen érzi Ő, hogy mekkora munka folyik itt ezzel a fával és miért lenne Ő oly gonosz, hogy ezt lerombolja. Ezzel a tudattal készülődtem neki egy nagyobbacska csomagnak amikor rájöttem, hogy ehez már nem elég az asztal, jobb lesz lemenni a szőnyegre. És akkor abban a pillanatban amikor elhelyezkedtem a csomagoláshoz jöttem rá, hogy miért is nem érdekelte Mazsokámat a fa. A drága olyan lendülettel vetődött nekem, hogy szinte fel se fogtam mi történik.

Természetesen a következő pillanatban már nem én voltam fontos hanem a csomagolópapír. Hát hadd ne mondjam, hogy nem sikerült becsomagolni semmit:)Eltelt egy hét amikor rájöttem, hogy nem igazán tudom eme rossz tulajdonságáról leszoktatni Mazsit, meg persze bennem volt újra a félsz, hogy mi van ha bosszúból mégis csak a fát szemeli ki magának. Már készültem megtervezni Mazsi mentes csomagoló helyiségem helyszínét, amikor arra lettem figyelmes, hogy odakint mindenki kiabál. Hát gondoltam meglesem mi történhetett... Hát az én drága izgő-mozgó Mazsikám a nagy rohanásban elkapta az elektromos kapu vas dobozát /azért itt meg kell jegyeznem, hogy az én kutyám ha nagyon örül szabályos U alakban fut, ebből kifolyólag természetesen nem lát előre/ Ugye az ilyenkor szokott nagy félelemmel rohantunk az állatorvoshoz aki megnyugtatott minket, hogy semmi komoly baj nincs, de a kutya legalább egy hétig nem fog tudni felkelni, tehát cipelni kell pipikélni és természetesen ágyikóba kell kapnia a kajóját.

És a szerencsétlenségben mi volt a jó???

Egy hétig Mazsikám mellett csomagolhattam az ajándékokat a szőnyegen...:)