Jó éjszakát, nyugodt álmot és további szép hétvégét kívánok legújabb képemmel.
Szeretettel
semilin

Drága Rita!
Kellemes hétvégét kívánok, és jó pihenést a hévége többi részére ;) Igaz már csak 1 nap van...de használd ki ezt az egy napot! :)


Pussy: Regci × /doggi/

Drága Rita!
Nagyon sajnálom, hogy  1 hónapig eltüntem, de nem volt időm ide jönni a géphez, Boccsássa meg! Lassan itt a karácsony, készülödsz már? :)
MELODY, www.angel-net.try.hu

Jó látni, hogy újra itt vagy:)

Egy jó kávét?Máris vidámabb leszel:):)

Kati és Macsekok

“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”
(Tatiosz)

Szeretettel gondolok Rád, ha nem is tudok minden nap írni!
További szép napot és békés estét kívánok!
semilin

Szia!

Szép jó reggelt!

Meghoztam a reggelit:)

Kati és Macsekok

Hoztam neked egy tündérkés jó éjt puszit: Isa :)

"...eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, érzed mindenki szeret..
nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz...
sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább...
szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
a boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!"

szép estét puszi Margó

Vegyél tizenkét hónapot.

Gondosan tísztitsd meg a keserüségtöl,

Kicsinyességtől,félelemtől,haragtól.

Aztán oszd fel a hónapokat 30-31 napra.

Minden napot készítsd el egyrészt munkából,

Három részt jóakaratból és egy gyüszünyi derűből.

Mindenhhez adj három evőkalnyi optimizmust.

Egy csipetnyi ironiát,egy késhegynyi tapintatosságot.

A kapott masszát öntsd le szeretettel.

A kész étket mindig díszitsd fel apró,

Figyelmességekkel.

És tálald fel mosolygós arccal.

Szép álmokat, neked, szép  holnapot.

Szeretettel gondolok rád.Luna

Mazsi, az kellemes hétnek számít, hogy jött a doktorbácsi, engem (Babuci) beoltott, és mindkettőnket megnézett, hogy rendben vagyunk-e? Szerencsére nem volt semmi baj... És nem is sírtam az oltásnál!!!!!

Sokat gondolunk Rád. Szeretettel:

Csibe és Babuci

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
 Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
 És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
 Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok.
 És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
 Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
 Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedéseket segíti elõ, azonképpen nyeseget is.
 Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
 Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti õket a földhöz való kapaszkodásban.
 Mint a gabona kalászait, úgy gyûjt be benneteket magának.
 Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
 Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
 Fehérre őröl benneteket.
 Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
 És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
 Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
 Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
 Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjérõl.
 Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívbõl, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
 A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
 A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
 Mert a szeretetnek elég a szeretet.
 Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
 És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
 A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
 De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
 Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
 Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
 Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
 És hogy véreteket akarva, derûsen hullassátok.
 Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
 Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
 Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
 S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok Őt dicsérje."
 

Áldott, békés hetet kívánok!

semilin

Hideg reggel volt.
Megfagyott a pókháló az ágakon.
Mosolyt csalt e furcsa csipke,
S szép lett az őszi elmúlás, a tél;
Ajkamon még édes csók csillogott,
Fülemben bársony sóhajtás zenélt.
Tette dolgát a bús vén November,
Nevettem rajta, s szerettem is tán,
Forró ölelésben ért a reggel,
S tudtam, az ölelő kar visszavár.
Hideg reggel van.
Megfagyott a pókháló az ágakon.
Mosolyt csal e furcsa csipke,
Szomorút, melyet mély sóhaj kísér,
Vacogva húzom össze kabátom,
S mint ezer könny, hull a fákról a dér.
Összegyűrten, egyedül ébredtem,
S idekint a természet gyásza várt,
Léptem lemondón koppan a csendben,
Már nem hiszem a mesei csodát.
Hideg reggel van.
Megfagyott a pókháló a szívemen.

Kati és Macsekok

Drága Barátném!

Nagy szeretettel gondolok rád és sok puszit küldök:Isa:)

A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.

Szeretteink által újra feltöltődve békés és vidám jövő hetet kívánok!
semilin

(Ritukám! A Clubban új album vár! Szerintem tudni fogod, melyik!)

Szia Rita!

Kellemes hetet kívánok!

Szandi

Drága Rita

Nemsokára itt a tél. Van aki szereti van aki nem. Én nagyon szeretem! Na persze csak ha van hó...

Lonci

www.bully.try.hu (ide írj, amieddig készül a másik oldalam)

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbeveszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellébúvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őz-bálba.
Vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzávaló kedve.

Barna szeme bús szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza gida pajtás!"

Könnybelábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fő, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őz testvérkét haza várja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő.
Harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kis gidája visszanéz-e?

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám
fennterem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen,
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon rét, kicsi csalit!"
S mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul.
Lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fő, fa, virág,
nem felejti a kis gidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja,
kis gidácska, meg az anyja
álldogál ott, beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őz-mama lett a kis gida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve-kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
eltűnik az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egy-kettőre,
felbiceg a domb-tetőre
s mire a tölgyről lehull a makk
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji faluszéle,
kapuban ül öreg néne.
Nincs egyedül, mért is volna?
Ha fúj, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét és azóta
így nevezik: őz-anyóka.

Piros pipacs, szegfő, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban,
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is őz-anyóka.

Mátra alján, falu szélén,
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
mese őrzi arany szívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre,
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle.

Kellemes délutánt,szép estét:)

Kati és Macsekok